1. fejezet

Sziasztok, ez lenne az első rész, ha tetszett iratkozzatok fel, pipáljatok, és írjatok kommentet. Nagyon szépen köszönöm! :)


- Nyugalom Nina, te is rögtön megkapod a reggelit. - ágaskodott fel kiscicám.
Egy szemrebbenés alatt legurítottam a maradék tejeskávémat, és megetettem kisállatomat, immáron utoljára. Legközelebb őt is már csak tizenkét hónap múlva ölelgethetem meg. Addig pedig a szomszédban fogja tengetni a napjait.

Felsuhantam az emeletre, és levittem az előtérbe a bőröndjeimet, ami szám szerint, összesen tizenkettő. Fikarcnyi ötletem sincs, hogy ezt hogy fogom elvinni, de csak megoldom majd valahogy. Egy végső pillantást vetettem szekrényemre, és megbizonyosodtam róla, hogy mindent beraktam, és hogy üresek a polcok. Ninával átrobogtam a szomszédhoz, és könnyes búcsúval hagytam ott. Még pár percig a konyhában ülve nyomogattam a telefonom, de egy duda szó miatt, inkább zsebembe süllyesztettem a készüléket, és egy mosollyal az arcomon nyitottam ki a bejárati ajtót. Hallottam, amint nyílik a kocsiajtó, aztán becsapódik, és maga a megtestesült Justin Bieber lép be a házamba.
- Szia, Grace vagyok, én leszek a társad. - nyújtottam ki a kezem, amibe erősen belecsapott.
Szépen le is zsibbadt.
- Gondolom tudod hogy Justin vagyok. - húzta végig ujját az egyik bőrönd szélén. - Gyere, kivisszük a kocsihoz a bőröndjeidet. - szólalt meg, majd ezek után már csak a bőröndök hangját hallottuk, nem beszélgettünk.
Szerencsére befért minden, az utazótáskát, valamint a kis táskámat pedig a hátsóülésre raktuk.
- Kicsit megdöbbentem, mikor kiderült, te jössz el velem, de végül is örültem. Biztos jól megleszünk ketten. - mosolyogtam felé, mire csak sóhajtott egyet.
- Nem nagyon érdekel hogy minek örültél, és minek nem. - nézett rám üres tekintettel. - Lényeg hogy sok pénzt kapjak, a többit leszarom. - nevetett fel az utóbbin, majd rám nézett. Lesütöttem a szemem, és a cipőmet bámultam. - De legalább egy dögös bigével szerezhetem meg a lóvét. - kuncogott.
- Fogd be! - emeltem fel hangomat, mire felvont szemöldökkel nézett felém, majd ismét a vezetésre figyelt.

A felmaradt tíz perc, amit az autóban töltöttünk, csendesen telt. Én a házakat figyeltem.A sétáló embereket. A várost. Érdemes itt hagyni mind ezt?! Tudom, sokak vágynak arra, hogy a nagy Justin Bieber azt mondja nekik, dögös, de nekem nincs szükségem arra, hogy hallgassam ahogy flegmázik velem... A repülőre nem kellet sokat várni, viszonylag hamar el is indultunk, és míg én a kérdéseimet írtam fel magamnak, amiket majd nyilván felteszek valakinek, a szupersztár nagyban nyomta a mobilját. Minden bizonnyal az ostoba haverjaival irkált, mert fél percenként visított fel, a nevetéstől persze.

- Nézd már, milyen vicces ez a csaj. - tolta elém a készülékét, amin egy kicsit pufi - na jó nagyon - lány van, szemüvegben, mellette pedig Justin.
- Ő egy rajongód. - néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Na és?! - vonta fel fél szemöldökét. - Beszélgessünk, unatkozok. -szólalt meg kis idővel később.
- Foglald el magad. - mondtam fel sem nézve a telefonomból, amit időközben elővettem.
Áthajolt hozzám, és nézte mit tevékenykedek. Semmi különös, csak smst írtam.
A repülő utunk hamar elment, rádöbbentem, hogy nem is olyan rossz fej, tud ő normális is lenni. Csak akarni kell. Fogtunk egy taxit, és ahhoz szállodához vittek, amiben épp Beyonce szállt meg. Elég puccos, és drága hely volt, de mindent fizettek nekünk, tehát mindegy volt. Lecuccoltunk, és pihentünk egy kicsit, mert este koncertre kellett mennünk, aztán pedig meginterjúvolni magát Beyoncét. Tudtam, hogy Bieber nagyon várta már, hisz imádja a csajt. Bár tényleg elég csinos..
- Öltözz királykisasszony, megyünk. - kopogott be Jus. Már legalább fél órája kész voltam, de sebaj. - Oh. - nézett végig rajtam. - Remek, gyere. - fogta meg a kezem lágyan, és húzott is ki az ajtón.
Gyalog indultunk neki a stadionnak, ahol a koncert lesz. Mikor megérkeztünk ebbe a városba, még elég meleg volt, ám ez mostanra visszavonulót fújt, és átvette helyét, a zord, szeles idő. Összébb húztam magamon a lenge kardigánt, és sietősebbre vettem lépteimet. A hátsó ajtón léptünk be, majd egy hosszú folyosón sétáltunk végig, ahol síri csend volt, így csak lépteinket lehetett hallani. A backstage-be mentünk, ahol aztán váltottunk pár szót a többiekkel, majd elhelyezkedtünk, a nekünk kijelölt helyen. Justin idegesen leste óráját, hogy mikor kezdődik már a show. A száját nyaldosta, mikor megjelent a színpadon a főattrakció, Beyoncé. Tíz perc elteltével pedig már nem bírt nyugton maradni a székben. Míg ő magával a színpadon lévő énekesnővel volt elfoglalva, én egytől-egyig mindent kielemeztem. A díszletet, a táncosokat, a dalokat, és az egyéb dolgokat. Két oldalnyi dolgot írtam fel, és próbáltam ebbe belesűríteni mindent amit gondoltam. Jót is, rosszat is. A rajongók folyamatosan sikítottak, tapsoltak, és énekeltek. Nagyon lelkesek voltak, és látszódott rajtuk a boldogság, és a büszkeség. Büszkék a példaképükre, és büszkék arra, hogy mindezt a kisujjából kihúzza az említett személy.
A show eszméletlen volt, és be is telt két oldal a noteszomban, mint ahogy már említettem. Mindig is szerettem Beyoncé dalait, meg úgy az egész személyt, de ezt most félre kellett tennem, és a negatív kritikát is meg kellett írnom. Így megy ez. Nem mondhatod el a kedvencedről hogy csodálatos előadást nyújtott, csak mert szereted. Minden részletet meg kell nézni, és megtalálni akár csak a legapróbb hibát is. Így ment ez a mi esetünkben is. Míg én a rosszat, Justin a jó dolgokat írta le. -De biztonság kedvéért én mindkettőt leírtam.- Ebből aztán majd összehozunk egy szaftos kis cikket, és az interjúval együtt a nagy közönség elé tárjuk őket.
A koncert után az öltözőjébe siettünk, és miután betessékelt minket, helyet is foglaltunk egy kanapén.
- Hölgyem. - csókolta meg gyengéden Justin Beyoncé kézfejét. Az utóbbi személy csak felnevetett, és adott egy puszit Justinnak..
- Rég láttalak Bieber! - lépett mellénk hirtelen Jay-Z.